Manapság a munkaerőhiány és a folyamatosan emelkedő bérek miatt egyre több cég gondolkodik magasabb szintű automatizálásban a csomagolási folyamatoknál. Ez különösen igaz a raklapfóliázásra, ahol a kézi munka kiváltása nemcsak költségoldalon, hanem szervezésben és kiszámíthatóságban is komoly előnyt adhat.
A fóliázógép választás így sokszor már nem kényelmi kérdés, hanem üzleti döntés: mennyi raklapot kell naponta lefóliázni, hány műszakban folyik a termelés, és mennyire kritikus, hogy a folyamat stabilan, emberi erőforrástól függetlenül működjön.
Egy korábbi cikkünkben már részletesen áttekintettük, amit a fóliázógépekről érdemes tudni, itt most a döntéshez szükséges információkat foglaljuk össze.
Félautomata fóliázógépek esetében a kezelőnek kell a csomagolandó raklapot a géphez vinni és felhelyezni rá (például forgóasztalos gépnél), vagy fóliázórobot esetén magát a robotot kell a raklaphoz odagurítani. A fóliázás elindítása és bizonyos lépések elvégzése jellemzően kezelői feladat: típustól függően a fóliát a raklaphoz rögzíteni kell a ciklus elején, a végén pedig a fóliát el kell vágni. Ez a kategória rugalmas és gyorsan telepíthető, de a folyamat munkaerőigénye magasabb.
Létezik egy átmeneti megoldás is, ahol maga a fóliázási ciklus már teljesen automatizált, de a raklapot továbbra is kézzel kell a géphez juttatni és a folyamatot egy távirányítóval indítja a kezelő. Ilyen az például az S500 fóliázógép, ahol a gép a ciklus végén automatikusan elvágja és lezárja fóliát, így a kezelőnek nem kell kézzel elvágni. Ez a megközelítés jó kompromisszum lehet: csökkenti a kezelői lépések számát és a hibalehetőséget, miközben nem igényel teljes pályarendszeres automatizálást.
Automata sorba integrálható fóliázógépnél a raklap jellemzően görgős pályasoron érkezik a fóliázógéphez, és innentől a gép minden műveletet önállóan végez. A legegyszerűbb automatizált kivitel érzékeli az érkező raklapot, lefóliázza, majd továbbengedi a pályán. A magasabb árkategóriás rendszerek viszont ennél jóval többet tudnak: többféle terméktípust is kezelhetnek, és a csomagolási paraméterek előre definiálhatók például eltérő csomagolás szállítási célország vagy szállítási mód szerint.
Az automata rendszerek egyik legnagyobb előnye a sebesség és az egyenletes teljesítmény: nagy raklapszámnál és több műszakos üzemnél látványosan hatékonyabbak. Viszont mivel a gép magasabb tempóban dolgozik, így a folyamat zárt munkaterületet igényel.
A fóliázógép választásnál az első kérdés mindig az, hogy most mennyibe kerül a raklapfóliázás, és ehhez képest mekkora beruházásról beszélünk. Érdemes végignézni, hogy jelenleg mennyi élőmunka megy el rá (hány ember, mennyi idő, milyen műszakrendben), illetve mennyire automatizált már most a termelés többi része. Egy magasan automatizált üzemben arányaiban kisebb lépésnek számít a csomagolás automatizálása, viszont a megtakarítás látványos lehet, mert a dolgozóknak nem kell egy plusz manuális folyamattal foglalkozniuk. Ha a csomagolásban több ember is érintett, akkor gyakran egy automatizált csomagolósor is gyorsan megtérülhet.
A műszakszám gyakorlatilag egy szorzó a megtérülésben: minél több műszakban megy a termelés, annál több órát dolgozik a fóliázógép, és annál gyorsabban térül meg beruházás. Ugyanaz a gép és ugyanaz a megtakarítás 1 műszakban lassabban, 2–3 műszakban viszont lényegesen gyorsabban termeli ki az árát, mert több a fóliázott raklap és kevesebb az emberi beavatkozás.
A raklap/óra terhelés meghatározza, milyen kategóriájú gépben érdemes gondolkodni a fóliázógép fajtái közül. Ha a termelés eleve jól automatizált és például 2 műszakban megy, akkor már akár 10 raklap/órás tempótól is reális időn belül megtérül az automatizálás.
A választáskor érdemes a csúcsidőre méretezni, nem az átlagra. Ha vannak kiugró időszakok, akkor azt is mérlegelni kell, mennyire tolerálható a feltorlódás.
Egy feszes, on-demand jellegű termelésben a torlódás gyorsan továbbgyűrűzik a kiszállításba, ezért ott jellemzően indokolt lehet egy magasabb fokon automatizált, nagyobb áteresztőképességű megoldás. Ha viszont a folyamat kevésbé időkritikus, és a torlódást könnyen lehet kezelni akár pufferhellyel, akár ideiglenes plusz emberi kapacitással, akkor rugalmasabban lehet méretezni, és egy egyszerűbb rendszer is elég lehet.
Ha automatizálni akarunk, a sztenderdizálás kulcskérdés. A gyakorlatban nagyon sok helyen változó méretű, formájú és eltérően instabil raklapok kerülnek fóliázásra, sőt előfordulnak kifejezetten egyedi csomagolási igények is.
Egy nagy áteresztőképességű automata rendszer akkor működik jól, ha a csomagolási feladat nagyrészt ismétlődő, a raklapok paraméterei jól behatárolhatók, és folyamatosan érkezik a megfelelő volumen.
Ha túl sok az egyedi eset, az automatizálás nem csak drágább lesz, hanem a kiesések és a kezelői beavatkozások miatt a várható előnyök is jelentősen csökkennek.
A fóliázás helye legalább annyira döntő, mint a darabszám. Az automata rendszerek jellemzően fix helyen telepített cellák, pályasorral kiszolgálva, tehát a raklapnak oda kell érnie a géphez. Ha nagy a raktár vagy több ponton történik csomagolás, és a fóliázás nem egyetlen, központi állomáson zajlik, akkor sokszor praktikusabb a fóliázórobot, mert könnyen mozgatható, és oda vihetjük, ahol éppen szükség van rá.
Ezzel szemben, ha kevés a hely, nincs mindig egységes raklapkép, esetleg több különböző helyszínen kell fóliázni, akkor gyakran a több félautomata fóliázógép a jó megoldás: egyszerűbb telepítés, kevesebb infrastruktúra, rugalmasabb használat.
A félautomata gépek jellemzően alacsonyabb értékűek, ezért a fóliázógép szerviz és karbantartás költségük is barátságosabb lehet. Ugyanakkor több a kezelői lépés, több a targonca-mozgás, több az emberi interakció – és ezzel együtt több a hibalehetőség és előfordulhatnak sérülések is. Az automata rendszerek karbantartási költségei ezzel szemben kiszámíthatóbbak, hiszen kevesebb emberi az beavatkozás és egyenletesebb a folyamat.
A megfelelő megoldás kiválasztása elég sok tényezőből épül fel. A megalapozott döntéshez a megtérülést, a műszakszámot, a raklapszámot, a sztenderdizálhatóságot és az üzemeltetési környezetet együtt kell vizgsálni. Ha ezek nincsenek jól felmérve, könnyű alul- vagy túlméretezni a rendszert – és mindkettő drága tud lenni.
Segítünk, hogy a saját folyamatai és céljai alapján válassza ki a legjobb fóliázógépet: legyen szó félautomata gépről, fóliázórobotról, vagy egy sorba integrált automata gépről, vagy akár egy csomagolástechnikai audit során felmérjük a teljes folyamatát.
